Az ésszerűség mestere: Albert Ellis szemlélete és módszere

Albert Ellis amerikai pszichiáter, a kognitív terápia egyik úttörője és a Racionális Emotív Viselkedésterápia (REBT) megalkotója volt. Egy 1982-ben amerikai és kanadai pszichológusok körében végzett felmérés szerint ő volt a második legnagyobb hatású pszichoterapeuta — Carl Rogers mögött, de Sigmund Freud előtt.

Ellis eleinte Freud híve volt, munkája során azonban fokozatosan rájött, hogy hiába ismerteti fel pácienseivel problémájuk kiinduló okát, a legtöbb esetben az nem hoz javulást a panaszaikban. Ennek hatására egyre inkább eltávolodott a hagyományos pszichoanalízis módszerétől és aktívabb irányító analitikussá vált, amely eredményesebbnek is bizonyult, de ezzel sem volt teljesen elégedett. Lassan megértette, hogy a belátás egyedül nem segíti a klienst.

Ellis úgy vélte, hogy a szorongás és az érzelmi zavarok kezeléséhez határozottabb megközelítésre van szükség. Először feltárta és elmagyarázta a problémák mögött álló okokat, majd arra ösztönözte a pácienseket, hogy szembesüljenek félelmeikkel, és vállalják azokat a helyzeteket, amelyektől tartanak. Hitt abban, hogy a félelmetesnek vélt helyzetek megtapasztalása segíthet felismerni, hogy azok valójában nem jelentenek veszélyt. Annak ellenére, hogy ennek a módszernek is voltak korlátai, hatékonyabbnak bizonyult a korábbiaknál. A terápiák eredményesebbé váltak, de Ellis gyakran azt tapasztalta, hogy sokan még a pozitív élmények hatására is nehezen engedik el régi, berögzült gondolkodásmódjukat. A miértek keresése közben arra jutott, hogy az ember — ellentétben más élőlényekkel — birtokában van a nyelvnek és a szimbólumalkotás képességének. Ez pedig lehetővé teszi számára, hogy a mások által kimondott negatív szavakat, ítéleteket újra megfogalmazza, felerősítse önmagában, és így saját magát is képes legyen büntetni. A negatív belső beszéd ilyen módon intenzíven hozzájárul ahhoz, hogy a páciens életét megkeserítő problémák fennmaradjanak.

A Racionális Emotív Viselkedésterápia szerint a jó élet alapja nem a hiedelmek kiiktatása, hanem az, hogy azok hiteles információkra és észszerűségre épüljenek. Ez tanulással, kritikus gondolkodással és következetes szemléletformálással elérhető. Erre épült az ABC modell is, ahol az A (activating event) a kiváltó okot, a B (Beliefs) a kiváltó esemény mögött álló hiedelmet, a C (consequence) az érzelmi következményt jelöli. Az általa kifejlesztett terápia első éveiben Ellis azt tapasztalta, hogy szinte minden kliense ugyanannak a néhány irracionális hiedelemnek valamilyen változatát hordozta magában. Szerinte egy gondolat akkor irracionális, ha eltorzítja a valóságot, logikátlan, akadályozza az egyént céljai elérésében, egészségtelen érzelmekhez és önpusztító viselkedéshez vezet. Néhány ilyen illogikus és irracionális elképzelés:

Minden embernek, aki számít nekem, szeretnie kell engem, és helyeselnie kell, különben szörnyen fogom érezni magam.

Az a nézet, hogy az emberi boldogtalanság külső tényezőkből ered, és hogy az emberek alig vagy egyáltalán nem képesek uralni szomorúságukat és lelki zavaraikat.

Az a meggyőződés, hogy egyszerűbb elkerülni bizonyos élethelyzetekkel járó nehézségeket és a személyes felelősségvállalást, mint szembenézni velük.

Az a felfogás, hogy az ember múltja döntően meghatározza jelenlegi viselkedését, és hogy ami korábban erőteljes hatással volt az életére, annak a jövőben is folyamatosan hasonló befolyást kell gyakorolnia.

Az a hit, hogy minden emberi problémára létezik egyetlen helyes, pontos és tökéletes megoldás, és hogy súlyos következményekkel jár, ha ezt nem sikerül megtalálni.

Ellis elképzelése szerint, ha a páciens megkérdőjelezi ezeket a hiedelmeket, és helyettük racionálisabb, egészségesebb meggyőződéseket alakít ki, akkor kiegyensúlyozottabbá válik.  Munkája során több ún. biológiai tényezőt is megfigyelt, amelyek hozzájárulhatnak az önsorsrontó viselkedéshez. Ilyenek pl.:

A szélsőségesség, amikor az ember nem tud középen állni, mert unalmasnak vagy középszerűnek tartja, ezért egyik végletből a másikba esik.

 Automatizmus, amikor gondolkodás nélkül, automatikusan cselekszünk.

Vágyteljesítő gondolkodás, az a hajlam, amikor elvárjuk, hogy a világ teljesítse azt, amit kívánunk.

Az igazságtalanság túlhangsúlyozása

Fokozott bűntudatérzés, ami önhibáztatáshoz és értéktelenség érzéseihez vezet.

 

 Felhasznált irodalom: Albert Ellis: Értelem és érzelem a pszichoterápiában, Animula kiadó